A nő az ablakban

A nő az ablakban. Mindenki csak így ismerte Drávamartonban azt a harminc körüli nőt, aki naphosszat Pilóta utcai háza ablakában állt, és rezzenéstelen arccal nézte a szemközti oldalon álló romos épületet, amelyben már egy évtizede nem lakott senki. A nő minden reggel pontban kilenckor nyitotta ki az ablakot, megfogta a vasrácsot és elkezdte a megfigyelést. Délben aztán eltűnt harminc percre, majd visszatért és este nyolcig folytatta a szemlélődést. Bárki kérdezte, hogy miért és mit néz azon az elhagyatott házon, senkinek nem válaszolt. Volt, aki annyira felbőszült azon, hogy nem kapott érdemleges reakciót a feltett kérdésre, hogy rendőrt hívott, de mivel nem tilos az ablakban állni és nézelődni, Bojdis Ottó körzeti megbízott bajszát harapdálva, ingerülten távozott, mondván ne zaklassák már őt ilyen „piszlicsáré ügyekkel”.  A szemközti ház. Korábban egy nyugalmazott cirkuszi bohóc élt ott, bizonyos Teodor Breunfeld, művésznevén Ipiapacs. Magának való ember volt, aki nem sok vizet zavart. Miután nyugdíjazták alig mozdult ki a házból, naphosszat az ablakban állt, és meredten bámult a szemközti épületre. Minden reggel, pontban kilenckor kinyitotta az ablakot, megfogta a vasrácsot és megkezdte a megfigyelést. Délben aztán eltűnt harminc percre, majd visszatért, és este nyolcig folytatta a szemlélődést. Bárki kérdezte, hogy miért és mit néz azon a szemközti házon, senkinek nem válaszolt. Egy napon aztán nem jelent meg többé az ablakban. Egy Skoda 1203-as halottaskocsi érkezett, hogy elszállítsa Ipaiapacsot. A szemközti ház ablakában másnap kilenckor jelent meg először a nő.